CURIOSITY

„Unalom és elidegenedés között” – ahogy Roland van der Vorst írja „Kíváncsiság, hogyan csábítanak el minket minden nap” című könyvében – ez az az egyensúly, amelyet meg kell teremtenünk ahhoz, hogy a kíváncsiság erejét életben tartsuk. A kíváncsiság egy új világ lehetőségét kínálja. Ez lehet egy olyan világ, amelyet „visszatartanak”, egy olyan világ, amely különbözik attól, amihez hozzászoktunk (a világunk megzavarodik). Egy olyan világ, amely „nyitott”, amelyben kísérletezhetsz, vagy egy olyan világ, amelyre konkrétan utalnak. (kérj valamit). Ez a négy elv; a visszatartás, a megzavarás, a nyitva tartás és a kérés erősíthetik egymást, ha a kíváncsiságodat sikeresen stimulálod, e négy elv közül néhányat egymás mellett is használhatsz.

Ha kíváncsivá tesznek, akkor félrevezetnek vagy szándékosan sötétben hagynak. A visszatartás, a zavarás, a nyitva tartás vagy a kérdezés elvei szembesítik Önt az Önt körülvevő ismeretlen, új, kétértelmű, összetett, rejtélyes vagy egyelőre érthetetlen szempontokkal (Van der Vorst, 2007).

Ha a dolgok meglepnek, az nyilvánvalóan kíváncsisághoz vezet. Ha nem lepődsz meg, akkor unalom tör rád, és nincs kedved tovább kutatni, keresni valamit. A meglepetés szempontja nem nyújtható a végtelenségig (lásd a 3. képet). A túl sok meglepetés kizökkenéshez vezethet. A trükk az, hogy kellő távolságot tartsunk. Tanárként gondoskodsz arról, hogy a diákjaid kellő távolságban maradjanak, hogy ne idegenedjenek el a témától, a feladattól, a projekttől. A kíváncsiságuk optimálisan akkor stimulálódik, és akkor marad fenn, ha a kapott információ valahol az elidegenedés (elérhetetlen, új, hihetetlen, bizonytalan, érthetetlen) és az unalom (elérhető, ugyanaz, ismert, hiteles, biztosan érthető) között van. Ha ezekhez a fogalmakhoz hozzáadod a „is” szót, akkor tanárként abba a helyzetbe kerülsz, hogy megértsd, mit tapasztalhat a diák.